leránt
leránt tárgyas ige
1. <Fent levő helyről> lent levő helyre, ill. helyzetbe ránt vkit, vmit. Lerántja a gyereket a fáról. Pajtását lerántja a földre. Lerántotta magához a vízbe. Hirtelen lerántotta a függönyt. Ellenfelét lerántja a lóról. Így beszél a kályhán. De Akasztó fogja | És lerántja onnét a lábánál fogva. (Arany János) Vaskéz markolta meg a karját, s rántotta le a fáról. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Értékben, helyzetben alacsonyabban álló személy nála magasabban állót> hirtelen alacsony, megalázó alantas helyzetbe juttat v. ránt. Leránt vkit a ® piedesztálról. Dicsősége csúcsairól rántották le ellenségei. Lerántották a sárba a nemes férfiút. A nagy fáraót Lerántja porban fetrengő magához. (Madách Imre)
2. <Szokott, rendes rögzítési helyéről> egy rántással eltávolít, leválaszt, ledob vmit. Lerántja a leplet, az álarcot vkiről: (átvitt értelemben is) leleplezi. Lerántja magáról a ruhát. Lerántja az asztalról a terítőt. Dühösen lerántotta csizmáit. Van ki a kis bárányt félti izzadástul; S bundáját lerántja még pedig irhástul. (Arany János) Hirtelenül ruháit lerántja | s mezítelen áll előttünk. (Babits Mihály) Lerántotta a kabátját, hogy leszakadt az akasztója. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Kíméletlen, rendsz. méltánytalan szigorúsággal megbírál, harciasan ledorongol, lecsepül vkit, vmit. Új könyvét alaposan lerántották. Egy lapban kegyetlenül lerántották Petőfit álnév alatt. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, ritka) Lefirkant, sebtében leír, papírra vet vmit. Csak azt a gondolatot rántom le, mely már tollam hegyén van. (Petőfi Sándor)
lerántás; lerántható; lerántó; lerántott.
