leszokik
leszokik tárgyatlan ige
1. Leszokik vmiről: vmely szokásával felhagy, lassan kinő belőle, abbahagyja. A gyerek leszokott arról, hogy az ujját szopja. Mindig a szája szélét rágta, aztán leszokott róla. Ne bántsd, majd leszokik róla. Már rég leszokott mindenféle bolondságról, nem tekintget a török asszonyok feredzséje [= fátyla] alá. (Móra Ferenc) || a. Leszokik vmiről: tudatos önfegyelmezéssel szakít vele, lemond róla, nem csinálja tovább. Kimondta, hogy nem iszik, s leszokott az italról. Leszokott a dohányzásról. Már többször megpróbált leszokni a gúnyolódásról. Nagy újságot mondok – szól ünnepélyesen. – Leszoktam a dohányzásról. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka, bizalmas) Leszokik vhova: szokásává válik lemenni, lejárni vhová, lent tartózkodni vhol. Leszokott az utcára.
leszokás; leszokott.
