levegő
levegő [e-e] főnév -t, -je [e]
1. (fizika, vegyi ipar) Főleg nitrogén és oxigén keverékéből álló színtelen, szagtalan gáznemű anyag, amely a Földet burokként körülveszi, s oxigénje miatt az élőlények számára nélkülözhetetlen. Cseppfolyós levegő; ritka, ritkított, sűrített levegő; a levegő alkotórészei, összetétele, súlya, sűrűsége. Az élőlények levegőt fogyasztanak. Levegővel szítja a tüzet. A levegő összetétele – a vízgőztartalmat nem tekintve – kb. állandó. Kiszivattyúzza a levegőt a búrából. Ahogy nálunk levegőben és vízben van létezés, élhetnek a csillagokon, a vörös és sárga tüzekben is emberek. (Gelléri Andor Endre) || a. Vmely helyiséget betöltő, ill. vmely térség, vidék fölött levő, gyak. más gáznemű anyaggal kevert ilyen anyag. Állott, áporodott, büdös, dögletes, elhasznált, friss, fülledt, hegyi, jó, magaslati, nehéz, poros, rossz, tengeri, tiszta, üde levegő; ® sűrű levegő; ® zárt levegő; a levegő szennyezettsége, tisztasága; a szoba, a terem, a vidék levegője; ® elnehezedik a levegő; tisztul a levegő: (átvitt értelemben is) vmely nemkívánatos személy távozóban van; tiszta a levegő: a) nincs benne semmilyen idegen anyag; b) (átvitt értelemben) nincs jelen (ott) nemkívánatos, zavaró v. veszedelmes személy; ® elhasználja a levegőt; friss levegőt enged be; rontja a levegőt: (átvitt értelemben is) vki fölöslegesen, alkalmatlanul van vhol; egy levegőt szív vkivel: együtt van, él vkivel. A levegő minden tekintetben tiszta legyen, mikorra a főherceg odaérkezik. (Gárdonyi Géza) Világoszöld tájakon futunk át – milyen tiszta, … édes, éles a levegő. (Karinthy Frigyes) || b. A lélegzéskor beszívott, ill. lélegzésre használt ilyen anyag. Levegő után v. levegőért ® kapkod; ® kapkodja a levegőt; nem kap levegőt: a) nehezen lélegzik; b) (átvitt értelemben) megdöbben, meglepődik, nem jut szóhoz; csakúgy ® nyeli a jó levegőt. Kiment az udvarra egy kis friss levegőt szívni. Egy hangot se volt képes … kiejteni, melle zihált, levegő után kapkodott. (Mikszáth Kálmán) || c. Az a légréteg, amely körülvesz bennünket, kül. mint a mateorológia tárgya és a repülés közege. A levegő áramlása, nyomása, mozgása; a levegő hőse(i) ¬; ® belehasít a levegőbe; a levegőbe lő; ® lyukat dob, lő, rúg a levegőbe; levegőbe ® repít; levegőbe ® repül; vmi száll, úszik a levegőben; a levegőn ® át. Madarak szállnak a levegőben. Az ember meghódította a levegőt. Vad ordítás reszkettette meg a levegőt. Vasa, mint zúgattyú, a levegőt szelte. (Arany János) Ha … valahol a karaván elején … kiabálás támadt, a levegőbe volt szokás sütni a pisztolyt. (Tömörkény István) A levegőben semmi pára. (József Attila) || d. (ritka) Hőmérséklet, idő(járás). Ma egy kicsit hűvösebb a levegő.
2. Olyan hely, ahol a levegő nincs elzárva, szabadon mozoghat (pl. be nem épített térség, nyílt, fedetlen terület). Egész életét levegőn tölti; kimegy a levegőre; ® szabad levegőre megy. Ezt a sápadt gyereket állandóan a levegőn kellene tartani. Kisétált egy kicsit a szabad levegőre. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben) Vmely emberi közösségben uralkodó hangulat, légkör, közhangulat. Izgatott, túlfűtött levegő; a levegő izgalommal, félelemmel, aggodalommal ® terhes; valami van a levegőben: a körülöttünk levő életben, világban valami készülődik, közeledik. Új helyre került, egész más ott a levegő. Benézek, hogy milyen odabenn a házban a „levegő”. (Jókai Mór) Minden családnak megvan a maga megszokott levegője. Ezt a levegőt … a család … minden tagjának egyénisége teremti meg. (Móricz Zsigmond)
4. (bizalmas) Üresség, semmi; értéktelen, haszontalan vmi. Ez levegő; a levegőbe beszél: haszontalan, üres dolgokat fecseg; levegőt ® szabdal. Számára te levegő vagy. Az ő szava, ígérete nem levegő. Mácsik György szava nem levegő. (Mikszáth Kálmán) Számára minden csak levegő volt. (Kosztolányi Dezső) Nyilas gazda … levegőnek vette a versenytársat. (Móricz Zsigmond)
5. <Gyakori állandósult szókapcsolatokban.> A levegőbe bámul: gondolataiba merülve v. gondolat nélkül hosszasan maga elé néz; a levegőben ® lóg; valami ® lóg a levegőben; a levegőben ® jár; levegőből él: nincs kimutatható jövedelme; levegőhöz jut: (rendsz. anyagilag) nehéz helyzetben vmilyen nyugvópontra jut, kissé magához tér; levegőre épít: képzeletbeli, megvalósíthatatlan terveket sző, ill. cselekedeteinek, eljárásának nincs a valóságban gyökerező, biztos, szilárd alapja. Élnek … a mások keresetéből vagy a levegőből … (Csiky Gergely) Nagy ambíciók levegőbe építve … (Mikszáth Kálmán)
6. (átvitt értelemben) Irodalmi alkotásban az ábrázolás mögött érzékelhető háttér, környezet, amelyben az ábrázolt jelenség, ill. az írói megnyilatkozás gyökerezik. Van v. nincs levegője vmely írásműnek. Mennyi levegőt éreztet, s … mily mélyre világít Verga néhány tömör sorban! (Ambrus Zoltán)
Szólás(ok): ld. büdös.
Szóösszetétel(ek): levegőáram; levegőáramlás; levegőcsere; levegőellenállás; levegőfogyasztás; levegőgyógymód; levegőhullám; levegőjárás; levegőkészlet; levegőkúra; levegőmennyiség; levegőmérés; levegőmozgás; levegőnedvesség; levegőnyelés; levegőnyomás; levegőörvény; levegőpárna; levegőrész; levegőrezgés; levegőrontás; levegőszabályozás; levegőtávlat; levegőszükséglet; levegőtömeg.
