levegőtlen
levegőtlen [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <hely, helyiség, tér>, amelyben a levegő szabad áramlása, cseréje nehézkes, akadályozva van, s ezért rendsz. rossz levegőjű. Levegőtlen csarnok, műhely, szoba. Az udvar szűk és levegőtlen. [Mariska] szülei megmaradtak a szűk … oldalszobában, amely … az egész házban a … leglevegőtlenebb helyiség volt. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, művészettörténet is) Könnyen áttekinthető térbeli viszonyok nélküli, a távlatot, a levegő játékát nem éreztető, nem levegős (2), zsúfolt. Levegőtlen elrendezés, kép. || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalomtudomány) Olyan <irodalmi alkotás>, amelynek nincs sajátos levegője, vmely társadalmat, kort sugalló hangulata. Levegőtlen dráma, regény.
levegőtlenség.
