levente
levente [e-e-e] főnév ..tét, ..téje [e]
1. (régies, irodalmi nyelvben) Hős, vitéz, daliás harcos. Látom, elől kacagányos apák, s heves ifju leventék Száguldó lovakon mint törnek halni, vagy ölni. (Vörösmarty Mihály) Szép magyar leventék, aranyos vitézek! … | Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba? (Arany János) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Daliás termetű fiatalember. A várba szép ifju levente jött, Ki dalt, regéket vert a citerán. (Tompa Mihály)
2. (1945 előtt) <A Horthy-korszakban> annak a militarista, soviniszta ifjúsági szervezetnek a tagja, amelynek előzetes katonai kiképzést és irredenta-fasiszta szellemű nevelést nyújtó foglalkozásain minden 14. életévét betöltött ifjúnak katonai szolgálata megkezdéséig kötelezően részt kellett vennie. Sok leventét nyugatra hurcoltak.
3. (1945 előtt, bizalmas) <A Horthy-korszakban> az a fasiszta jellegű intézmény, ill. szervezet, ahol a leventék (2) kiképzése folyt. Belekényszerítették a leventébe. Leventére járt.
4. jelzői használat(ban) Olyan, aki leventének (1) számít, a levente testi, erkölcsi tulajdonságával rendelkező. Sok bajnok kiment már életre, halálra … Tegnap állt ki az ő két levente fia; Nem volt fél országban olyan pár dalia. (Arany János) || a. jelzői használat(ban) Olyan <ifjú>, aki a leventék (2) közé tartozik. Levente fiát is nyugatra vitték.
Szóösszetétel(ek): leventeintézmény; leventekiképzés; leventeoktatás; leventeotthon; leventeparancsnok; leventepuska; leventesapka.
leventei; leventés; leventeség; leventéz v. leventézik.
