levés [2]
levés [2] [ë v. e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (ritka, választékos)
1. Az a folyamat, hogy vki, vmi létrejön, kialakul, keletkezik. Örök levés s enyészet minden élet. (Madách Imre) Vér áztatta nyomom Párisban és Pesten, | Mindig önnön-vérem és soha a másé, Soha a levésé, mindig a mulásé. (Ady Endre)
2. Vkinek, vminek azon állapotváltozása, amelynek folytán vmivé lesz, válik, alakul. A férfivá levés némelyeknél korábban bekövetkezik.
3. (helyhatározóval) Az a tény, hogy vki, vmi a meghatározott helyen van, tartózkodik. Az intézetben levés előnyére vált.
