leves
leves [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] Olyan, amiben (a szokásosnál több) lé van, aminek leve van. Leves gyümölcs, körte.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Rendsz. első fogásként tálalt, nagyobbrészt folyadékból álló, többnyire meleg étel; tápláló értékét és ízét a belefőzött zöldség, tészta, hús stb. adja meg. Becsinált leves; ® hamis leves; ® pergelt leves; egy tányér leves; levesre harangoznak: (átvitt értelemben, népies, tréfás) a) délre harangoznak; b) enni hívnak; ® befőzi a levest; berántja a levest; ® elsózza a levest; levest főz; kiönti a levest. Aki nem eszi meg a levest, nem kap húst. A levest épen hozták a szobába. (Csokonai Vitéz Mihály) Az aranyszínű, sáfrányos, hosszútésztás levesekre gondol, amelyeket rokonai körében szokott felkanalazni vasárnaponkint. (Krúdy Gyula) Haj azok a pompás magyaros ételek, a kövér levesek, … mert leves nélkül az ebéd nem ebéd … (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): többe kerül a leves, mint a hús: vmely járulékos dolog több pénzbe, fáradságba kerül, mint a fő dolog; beleköp a levesbe v. vkinek a levesébe: vkinek a szándékát, tervét rosszindulatúan meghiúsítja; nem eszik a levest olyan forrón, (ahogy főzik): a) kezdeti szigorúságukból majd engednek még; b) a dolog később enyhülni fog veszélyeségében, fenyegető voltában.
Szóösszetétel(ek): 1. levesillat; levesízesítő; leveskivonat; leveskonzerv; levesmars; levesmerő; levesosztó; levesszűrő; 2. bableves; borleves; burgonyaleves; csontleves; erőleves; feketeleves; gulyásleves; gyümölcsleves; halleves; húsleves; káposztaleves; korhelyleves; krumplileves; lebbencsleves; lencseleves; nyakleves; nyákleves; paradicsomleves; raguleves; rákleves; rongyosleves; tejleves; tésztaleves; tintaleves; tüdőstáska-leves; tyúkleves; zellerkrémleves; zöldségleves.
leveske.
