levet
levet tárgyas ige
1. (régies) <Fent levő helyről> lent levő helyre vet, dob. Levetett a mélybe egy kődarabot. Melinda … mellén lévő pántlikáját … leveti a földre. (Katona József)
2. Leveti magát: a) testének teljes súlyával odavágja, ráveti magát vmely lent levő helyre. A gyerek toporzékolva levetette magát a földre. Az ifjú … leveté magát az illatos szénába. (Jókai Mór) Rágyújtott, s levetette magát a bőrfotelba. (Móricz Zsigmond); b) <magasabb helyről> rendsz. öngyilkossági szándékkal leugrik. Levetette magát a hídról. S hátul a sziklák ormiról Veték le mások magokat. (Petőfi Sándor) Egy cseléd a Vas utcában levetette magát a harmadik emeletről. (Nagy Lajos)
3. Levet vkit: <állat, rendsz. ló> ledobja a hátáról a rajta ülőt. A ló levetette lovasát. Paripádra ültél: vigyázz, le ne vessen. (Arany János) Lóra ült, a ló levetette. (Móricz Zsigmond)
4. <Felöltött, felhúzott, felvett ruhadarabot> testéről lehúz, levesz, ill. kibújik belőle. Leveti a ruháját, a cipőjét, a nyakkendőjét, a kesztyűjét; leveti az ® álarcát; (átvitt értelemben) leveti inkognitóját: nem marad tovább inkognitóban. Ni, ni, ruháit levetette S a rózsa tövére tette. (Csokonai Vitéz Mihály) Leveté lágyan szőtt lepleit. (Vörösmarty Mihály) Eszünkbe jutott, hogy nem jó dolog lesz, ha itt a publikum előtt levetjük inkognitónkat. (Herczeg Ferenc) Fölkelt, hogy levetkőzzék. Levetette kabátját, nadrágját. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) <Vmely foglalkozásra, életpályára jellemző ruhát, öltözéket> nem hord tovább, mert elhagyja azt a foglalkozást, életpályát. Levetette a mundért, a reverendát. Varsóban levetette az uniformist. (Karinthy Frigyes) || b. (átvitt értelemben) Levet vmit: felszabadítja magát vmely állapot, érzés alól, felhagy vmely magatartással, szokással. Leveti a gondot; leveti az egykedvűséget, a közömbösséget; leveti a gyerekes affektálást; leveti álszent modorát. Remélem, hogy mi azt a modort már meglehetősen levetkeztük. – Vessétek le egészen. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
5. Vmi levet vmit: vmely állatnak, növénynek, testrésznek vmely időnként v. esetlegesen leváló része leesik, leválik. A kígyó, a gyík leveti a bőrét; a seb leveti a vart; sérült ujja leveti a körmöt; a fa leveti kérgét.
6. (iskolai, régies) Levet vkit: <tanuló> tanulmányi rangban, ülésrendben elébe kerül vkinek. Kiültem a szederfa alá, s … elkezdtem tanulni a Kis Káté … nevezetes tudományát. – Egy hét múlva levetettem nemes vetély útján … az egész első padot. (Jókai Mór)
levetés; levetett; levethető; levető; levettet.
