liba
liba főnév libát, libája
1. Fehér v. szürke tollú, úszóhártyás lábú, a vizet kedvelő, növényevő, nehézkesen repülő nagyobb házi szárnyas; lúd (Anser domesticus). Hízott, kövér, sovány, tömött liba; ® zöld liba; a libák legelője; a liba gágog, sziszeg; libát kopaszt, melleszt, tép; libát ® töm; libát vág; (népies) a libák benéznek az ablakán: nagyon alacsonyan van(nak) az ablaka(i). Szóláshasonlat(ok): (bizalmas, tréfás) úgy kivan, mint a liba: nagyon fáradt, nagy munka, megerőltetés miatt kimerült; (népies) páhog, mint a dugott liba: erősen liheg, piheg. Fejtjük a sertésoldal héját, | zsírt olvasztunk, libát tömünk. (József Attila) Szárnyukba rejtik csőrük a libák, szagosan fú felém egy jázminág. (Radnóti Miklós) || a. (tájszó) Ennek fiatal egyede, a lúdnak nevezett kifejlettel szemben. || b. Libák csoportja, falkája. Libát legeltet, őriz. Ha parasztféle nőkkel találkozott … oly könnyedén diskuráltak, mintha együtt őrizték volna a libát gyerekkorukban. (Móricz Zsigmond)
2. E házi szárnyas húsa mint emberi táplálék, ill. kész étel. Vacsorára liba volt. Az egész libát megették. Libát süt. Hiába volt ott a sok … hideg liba; még a léha kopóhad is csak a zsiványpecsenye szagára csóválta a farkát. (Bársony István)
3. Vadliba. Ellövöd a libámat, rucámat, kócsagomat …; most megcsíptelek az orvvadászságban. (Bársony István)
4. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Tapasztalatlan, tájékozatlan, butácska nő, kül. (fiatal) leány. Buta, ostoba kis liba. Micsoda liba ez a lány! A leányok … megismerkedtek fiatal embereinkkel. Egy kicsit libák voltak, de elég csinosak. (Mikszáth Kálmán) Nem volt az a falusi liba, akinek eleinte hitte. (Kosztolányi Dezső)
5. (ritka, népies) <Zsúp- v. nádfödeles háztetőn v. a kút kövei, téglái közt növő> dús, zöld moha.
Szóösszetétel(ek): 1. libacubák; libacsüd; libafalka; libaleves; libapást; libapecsenye; libasült; libatepertő; libatömés; libavásár; 2. kisliba; vadliba.
libácska; libás.
