lidérc
lidérc főnév -et, -e [ë, e], (népies) ludvérc, lúdvérc
1. <Babonás hiedelem szerint:> bolygó tűz alakjában megjelenő gonosz szellem. Lidércet lát. Elfogták a lidércet röptiben. (Tompa Mihály) Egy macska kotor a palánkon | s a babonás éjjeli őr | lidércet lát, gyors fényjelet. (József Attila) || a. Lidércfény (1). (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Lidércet kerget: ábrándok, álmok után fut, elérhetetlen célokat tűz maga elé. Kezem Gyalázatos vérrel mocskoljam el? | … ez annyit tenne, mint elesni pályám Fénycsillagától, és lidérc után Posványba menni. (Vörösmarty Mihály) Vörös lőn a hold s a dombon Száz lidércnek lángja intett. (Juhász Gyula)
2. (népies) <A kezdetleges néphitben a nehéz álom magyarázataként:> gonosz szellem, amely az alvó emberre nehezedik, és fojtogatja. Megnyomja a lidérc. Mellére ült a lidérc. || a. (népies) Lidércnyomás. Bántja a lidérc. Hadd könyörögjem ki … bocsánatát. Akkor talán az én lelkem is megszabadul az ő lidércétől. (Jókai Mór)
3. (tájszó) <Babonás hiedelem szerint:> fekete kakas és fekete tyúk tojásából vkinek a hóna alatt kikeltett, madár formájúnak képzelt lény.
Szóösszetétel(ek): lidércálom; lidércláng; lidércmadár; lidércszem; lidércszemű; lidérctanya.
