lidérces
lidérces [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Lidércre, lidércfényre emlékeztető, kísértetiesen titokzatos <jelenség>. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, választékos) Nyomasztó, szellemileg bénító, kínzó. Lidérces álmokkal viaskodott. Lidérces érzés szorította össze a mellkasát. Lidérces látomások gyötörték. Első álma gyakran lidérces volt, melyből szívdobogva, állati ordítással ébredt. (Kosztolányi Dezső)
