líra [1]
líra [1] főnév lírát, lírája (régies írva: lyra is)
I. Húros hangszer, ill. érzelmi költészet.
1. (zene, történettudomány) <A régi görögöknél és rómaiaknál> olyan húros hangszer, amelyen a hárfához hasonlóan kifeszített húrokat pengetővel szólaltatták meg. Apollót, a költészet istenét, kezében lírával ábrázolják. Szegény cézár a líra húrjain még Kiver egy nem múló melódiát. (Juhász Gyula) || a. (zene, történettudomány) <A XV–XVIII. században> hegedű alakú, sokhúros, széles fogólappal ellátott vonós hangszer, amelyen gyak. a fogólap mellett kifeszített mellékhúrok is voltak.
2. (irodalomtudomány) A költészetnek az az ága, amely a költő érzelmeit, lelki tartalmát közvetlenül, szubjektíven, rendsz. rövidebb, kötött formában fejezi ki. A líra jellemző vonásai. A lyrából egy kissé már kinőttem, kivénültem, mondvacsinált érzelmeket nem tudok pengetni. (Arany János) || a. (irodalomtudomány) A költészet e fajának egy-egy, tárgy szerint elkülönülő csoportja. Forradalmi, hazafias, szerelmi líra. || b. (irodalomtudomány) Az ilyen költemények csoportja v. összessége. A magyar líra; a világirodalom lírája; Arany János öregkori lírája.
3. (átvitt értelemben, választékos) Érzelmi gazdagság, bensőség, ill. ennek kifejezése. Chopin zenéje csupa líra. Az előadás tele volt lírával. || a. (választékos, gúnyos) <Konkrét, határozott tartalmi értékű közléssel ellentétben> szubjektív, érzelmi elemekkel, egyéni vágyakkal, emlékekkel színezett megnyilatkozás. Ez nem program, nem beszámoló, hanem (tiszta) líra!
II. A líra (1) alakjához hasonló eszköz.
1. (műszaki nyelv, régies) <Villamoson, villanymozdonyon> áramszedő.
2. (vasútügy) Párhuzamos vágányok között létesített kitérő, szétágazás.
3. (orvostudomány) <Műtőben> a beteg arca elé helyezett állítható fémkeret, amelyre lepedőt, törülközőt tesznek.
