lő
lő ige lövök, lősz, lövünk, lőtök, -tt, -jön
1. tárgyatlan Lőfegyverrel vmely sérülést okozó tárgyat, lövedéket röpít vhova; ill. éppen ezt a műveletet végzi. Ágyúval, gépfegyverrel, puskával lő; csúzlival, íjjal, parittyával lő; aknával, golyóval, nyíllal, söréttel, éles töltéssel lő; célba, levegőbe lő. Uram király, Zsigmond király! | Nem oly divat már ma Nyillal lőni, mint felséged Fiatal korába. (Arany János) || a. tárgyatlan (eszközhat nélkül) Tűzfegyverből (folyamatosan) lövést ad le. Vö.: rálő (1). Vkire, vmire lő; rám, rád, ránk, rátok, rájuk lő; ® röviden lő. Valahol lőttek. A jel elhangzása után rögtön … lőtt. (Herczeg Ferenc) Távol puska durran. Farkasra lőttek, piros vér csöpög a fehér hóra. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyas <Vmit, rendsz. sérülést okozó tárgyat, lövedéket> lőfegyver segítségével kirepít. Golyót, gránátot, nyilat lő vkire, vmire, vki, vmi felé, vkibe, vmibe. Egy golyót lőtt a menekülő vadállat után. Itt a nyilam! mibe lőjjem? (Petőfi Sándor)
2. tárgyas <Élőlényt> fegyverből kilőtt lövedékkel elejt, megsebesít. Nyulat, őzet, vaddisznót lő. Mit lőttél tegnap? || a. tárgyas Vhol, vmibe, vmin lő vkit, vmit: embert v. állatot testének vmely részén találva így megsebesít v. megöl. Főbe, halántékon, hasba, szíven lő vkit; főbe, halántékon, szíven lövi magát. Homlokon lőtte a medvét. Belopódzott … Ágoston krumpliföldjébe, s a kerülő farba lőtte. (Eötvös Károly) A páncélszekrényhez lépett, onnan kivette forgópisztolyát, s halántékon lőtte magát. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas Lő vkit, vmit: lőfegyverrel folyamatosan lövedékeket irányít vkire, vmire. Az ellenséget, a várost lövi. || a. tárgyas Ennek eredményeképpen vmilyenné, vmivé tesz vkit, vmit. ® Halomra lő; ® lyukat lő (a levegőbe); ® parádét v. sort lő; ® rommá lő; ® rostává lő vkit; ® szitává lő vkit, vmit.
4. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben, sport) <Főleg labdarúgásban a labdát> erős lendülettel, nagy erővel a kapura irányítja. ® Gólt lő. A csatár a kapura lőtt v. a kapura lőtte a labdát.
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) <Főként férfi> nemileg közösül.
6. tárgyas (átvitt értelemben, költői) <Fényt, sugarat> vmi felé irányít. Még is hová jár szép szemed? | Mért lő rám hév sugárt? (Vörösmarty Mihály) Sugarát a nap fegyverekre lőtte. (Petőfi Sándor)
Szólás(ok): (bizalmas) annak már lőttek v. lőttek neki: annak már vége van, az már oda van, befellegzett neki, abból már nem lesz semmi; ld. még bak.
Igekötős igék: agyonlő; átlő; belő; belelő; ellő; keresztüllő; kilő; lelő; meglő; összelő; rálő; szétlő; túllő; visszalő.
