lobogó
lobogó melléknév és főnév
I. melléknév -bb
1. Olyan <könnyű tárgy, anyag>, amely lobog(va mozog); repdes. Lobogó fátyol, szoknya, vitorla, zászló. Lobogó ingujja beleakad egy ágba. Lobogó hajam közt még akkor egy ősz szál sem volt. (Kazinczy Ferenc) Lobogó nyakkendővel és kalandos | fürtökkel … | olvastam volna … | órahosszat. (Kosztolányi Dezső)
2. Lobogva égő. Lobogó láng, tűz. Láng lobogó nyelvét nagy egekre nyujtá … (Arany János) A kanonokok cseréptetős háza, … a sok mindenféle ház, lobogó lángözönben. (Gárdonyi Géza)
3. (tájszó) Forró, forrásban levő <víz>. A száraztésztát a lobogó vízbe dobta. Lobogó vízben főzte a rákot. Mikor förösztgettél gyönge meleg vízbe, Förösztgettél volna lobogó melegbe. (népköltés)
4. (átvitt értelemben, választékos) Állandóan nagyfokú, heves, kitörni kész <érzelem, lelkiállapot>. Messzi van egymástól lobogó szerelmek [= szerelmük]. (Arany János) Barna leány lett belőle, s eleven, szinte lobogó vérű. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmely heves érzéstől élénken fénylő, ragyogó <szem, tekintet>. Lobogó szilaj szemekkel A szabadságról álmodom. (Komjáthy Jenő)
II. főnév -t, -ja
1. (választékos, hivatalos) Zászló (1–2). Állami, fehér lobogó; ® hadi lobogó; kereskedelmi, nemzeti (színű), parancsnoki lobogó; vörös lobogó; vöröskeresztes lobogó; felvonja, kitűzi a lobogót; leereszti a lobogót; félárbocra ereszti a lobogót. Idegen lobogó alatt ® kalózkodik. Lobogójára ® írta a nemzet követeléseit. A szabadság lobogója alatt harcol. A hajó lengyel lobogó alatt haladt. Tíz nemzet lobogói díszítették a teret. Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd. (Petőfi Sándor) Róma szabadságát lobogóra tűzte, Népét fölemelte, zsarnokit elűzte. (Arany János) S agyam amit kigondolt, Mind eskü volt, forradalmas, A vörös lobogóra. (Ady Endre)
2. (tájszó) Szalag (1). Lobogót tesz a hajába.
3. (népies, régies, bizalmas) (Azt) a láncos lobogóját: <enyhe v. tréfás szitkozódásként>.
Szóösszetétel(ek): 1. lobogónyél; 2. gyászlobogó.
