locsol
locsol ige -t, -jon
1. tárgyas <Növényt v. növénnyel bevetett, beültetett földterületet vmely eszköz v. készülék segítségével> a hiányzó nedvesség pótlására vízzel folyamatosan nedvessé tesz; öntöz. A kertet, a palántákat, a virágokat locsolja. || a. (tárgy nélkül) Egész délután locsol; a kertben locsol; kannából, öntözőcsőből locsol. || b. tárgyas <Utat, utcát rendsz. öntözőkocsi segítségével> portalanítás végett vízzel permetez; öntöz. Locsolják a teret.
2. Locsol vkit, vmit (vmivel): <apró részletekben v. időközönként> bizonyos mennyiségű vízzel v. más folyadékkal leönt vkit, vmit. A betont locsolja; a pecsenyét, a tésztát zsírral locsolja. Nézd, a két gyerek hogy locsolja egymást a kádban. Egy nő elájult, azt friss vízzel locsolják. (Jókai Mór) Vékonyan szivárgott a rézcsapból a vízsugár, azzal locsolta arcát. (Kosztolányi Dezső) || a. Vkire, vmire locsol vmit: <edényből v. kézből> ismételten és bőven vizet v. más folyadékot önt vkire, vmire. Vö.: rálocsol. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk locsol. A vödörből a földre locsolta a vizet. A deli lány … szép kis tenyerét lemerítve szelíden A siető habokat képére nyakára locsolta. (Vörösmarty Mihály) Álmos a csaplárunk: igyuk meg a borát! | Igyál vén cimbalom: mindjárt rád locsolom. (Arany János)
3. (tárgy nélkül, rendsz. főnév igenévi alakban) <Húsvétkor> locsolkodik, öntözködik, öntöz (5). A gyerekek elmentek locsolni. Locsoltak már nálatok a fiúk?
Igekötős igék: belocsol; ellocsol; fellocsol; kilocsol; lelocsol; meglocsol; összelocsol; visszalocsol.
locsolás; locsolgat; locsolható; locsolt; locsoltat.
