logika
logika főnév ..kát, ..kája (régies írva: logica is)
1. (filozófia) A filozófiának az az ága, amely a gondolkodás alapformáit, törvényeit vizsgálja és rendszerbe foglalja. Dialektikus logika; ® formális logika; idealista, metafizikus logika; materialista, marxista logika; matematikai v. szimbolikus logika. A logika bölcsője az ókori Görögország volt. A marxista logika szerint a gondolkodás formái és törvényei az objektív valóságnak az ember szubjektív tudatában való visszatükröződései. || a. (iskolai) A filozófiának ez az ága mint egyetemi, főiskolai v. középiskolai tantárgy. Mily boldogság, Hogy tanultam logicát, Most ezt föl sem érném ésszel … (Petőfi Sándor) || b. Erről szóló, ezt tárgyaló (tan)könyv. || c. (iskolai, bizalmas) A logika (1a) egyetemi, (fő)iskolai órája. 8-tól 10-ig logika lesz. Ha megunta magát, bement valamely órára, … szanszkrit nyelvészetre, logikára, vagy középkori irodalomra. (Babits Mihály)
2. (választékos) Ésszerű, következetes gondolkodás, ill. erre való képesség. Ferde, hamis logikával okoskodik. Kérlelhetetlen logikával fejti ki érveit. Nem is csalta meg a logikája. (Jókai Mór) Csendesen fűzögetem a … szavakat – nem várom meg, míg a logika szövevénye gyümölcsöt érlel. (Karinthy Frigyes) || a. (tréfás v. gúnyos) (Valódi) női logika!: nőkre jellemzőnek tekintett, nekik tulajdonítani szokott ésszerűtlenség, következetlenség.
3. (választékos) A dolgok, események, jelenségek között tapasztalható, gondolkodással felismerhető összefüggés, törvényszerűség. A fejlődés logikája előre mutat. A helyzet logikájából következik. Ellenkezik a tények logikájával. A magyar nemzet még bukásában is azon öncélú életerős tényezők közé lőn sorolva, … melyeknek a történelem logikája jövendőt ígér. (Kossuth Lajos) Mindent, ami van, bizonyos mély logika kapcsol össze a társadalomban. (Mikszáth Kálmán)
