macerál
macerál [ë] tárgyas ige -t, -jon
1. (bizalmas) Bosszant, zaklat, nem hagy békén vkit. Ne macerálj folyton! A cselédjét szüntelenül macerálta. Sokszor macerálták sértő szavakkal az öreget. Engemet macerált legjobban a fizikából, kémiából és matematikából, amiket ő tanított. (Jókai Mór) Szűk eszével … sehogyan se értette, miért éppen egy ilyen öregasszony macerál egy másik öreget. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka, bizalmas) Folytonosan babrál vmit, nem hagyja békén. Ne maceráld azt a töltőtollat! || b. (ritka, bizalmas) Izgat (1), bánt vmit. A por macerálja a szemet, kaparja a torkot. (Nagy Lajos)
2. (vegyi ipar) Vmely folyadékban áztat vmit, hogy benne levő anyagokat kioldjon belőle; lágyít vmit. || a. (bonctan) <Csontot> langyos vízben való mesterséges rothasztással a lágy részektől megtisztít.
macerálás; macerálgat; maceráló; macerált; maceráltat.
