mag
mag főnév -ot, -ja v. (néhány állandósult szókapcsolatban és átvitt értelemben, továbbá népies v. választékos) -vat, -va
1. Virágos növény szaporítószerve, a termés belsejében levő, a csírát rejtő képződmény; a földben kicsírázik, s belőle fejlődik az új növény. ® Apró mag; olajos mag; kicsírázik a mag; kikelnek az elvetett magvak; kipereg a mag; magról ® kel; magról kelt növény; magot hint, szór, vet; (népies) valahány(szoros) magot ad: <a föld> termésként a vetőmag valahányszorosát adja; három(szoros), húsz(szoros), tíz(szeres) magot ad; ez a föld nem fogadja be (® befogad) a magot. Földje egy ölnyi mély televény, s trágyázatlanul is húsz magot ád a legszebb acélos búzából. (Jókai Mór) Kunyhónk tövébe … felfutó virág magjait hintettük. (Kuncz Aladár) || a. Ilyen képződmény, csontkemény hájával együtt. A cseresznye, a szilva magja. Kiköpi a barack magját.
2. (biológia) A hím ivarszerv termelte megtermékenyítő anyag; ondó (sperma).
3. (átvitt értelemben, régies, választékos) Ivadék, utód. ® Kiveszik v. kivész a magja vminek, vkinek; magostul ® kivesz; magja sem maradt; magva ® szakad; magvastul kiirtja. Vesszen ki magostul vele gyilkos férjed. (Arany János) [A családnak] magva szakadt ott az alföldön. (Mikszáth Kálmán) [Az anya] inkább eltaposni engedte volna magát, mint hogy az ő magva visszahulljon abba a sárba és sötétségbe, aminek az ura világát tekintette. (Móricz Zsigmond)
4. <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> szaporításra való, ezért nevelt állat. Magnak hagy vmit: (átvitt értelemben is) emlékeztetőül, mutatóban h. egy keveset vmiből; (meg-)marad vmi magnak: (átvitt értelemben is) emlékeztetőül, mutatóban (meg)m. vmi. Ezt a süldőt meghagyjuk magnak. Le fogom írni viselt dolgait: hadd maradjon meg az emléke – magnak. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, csillagászat) Az üstökös magva: az ü. csillagszerű középpontja, amelyet ködhöz hasonló burok vesz körül. Az üstökösnek magva is van, mely nem ereszti a gázokat. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben) Vminek legelőször kialakult, majd tovább fejlődő része. Ez a település az új város magva. || a. (átvitt értelemben, választékos) Kezdet, amelyből vmely magatartás, tevékenység, mozgalom kifejlődik. ® Elhinti vminek a magvát v. magvait; elhinti a forradalom magvát; a viszály, a széthúzás magvát veti el.
7. (átvitt értelemben) Vminek lényeges része, veleje. A bírálatban megvan az igazság magva. Mondanivalójának ez a magva. A felszólalásnak az volt a magva, hogy … Nem akarok sok szót szaporítani, a dolog magva az, hogy … egy zökkenőnél összetört a tengelyünk. (Mikszáth Kálmán)
8. (kohászat) Kötőanyaggal szilárdított homokból formázott tömb, amelyet vmely öntvény üregének kialakítására használnak.
9. (villamosság, bizalmas) Vasmag (1).
Szóösszetétel(ek): 1. magágy; magbél; magburok; magelőleg; magevés; magevő; magfehérje; maggazdaság; maghántoló; maghozam; maghüvely; magkender; magképződés; magkiválasztó; magkoca; magköpeny; maglen; magnemesítés; magnemesítő; magnövény; magpiac; magrépa; magrosta; magrügy; magszaporítás; magszem; magszükséglet; magtakaró; magtartó; magtermelő; magtermés; magtermesztés; magtermő; magtisztító; magtok; magtörés; magtörő; magüzlet; 2. atommag; barackmag; búzamag; fajmag; fenyőmag; fűmag; gyapotmag; gyommag; hagymamag; írmag; keménymag; kendermag; kenyérmag; köménymag; lenmag; mustármag; olajmag; pénzmag; sejtmag; tökmag; vasmag; veteménymag; vetőmag.
magocska.
