majszol
majszol ige -t, -jon
tárgyas <Ételt, ennivalót> úgy fogyaszt, eszik, hogy szájában ide-oda forgatva szétmállasztja v. elszopogatja. Majszolja a kenyeret, a tésztát. Eszembe jutott, hogy nálunk a részeg emberek fehér cukrot majszolnak. (Kosztolányi Dezső) Vén bolthajtás tűnt föl, kis olasz lány kenyeret majszolva, ferde torony, vitorlás csónakok és füstölgő Vezuv. (Babits Mihály) A két pásztor fonott kalácsot majszol. (József Attila) || a. (tárgy nélkül) Olyan öreg, hogy már nem rág, csak majszol.
Igekötős igék: elmajszol; megmajszol; végigmajszol.
majszolás; majszolgat; majszoló; majszolt.
