malaszt
malaszt főnév -ot, -ja
1. (rendsz. egyes számban) (vallásügy) <Katolikus szóhasználatban:> kegyelem (2a). Megszentelő malaszt. Malaszttal teljes. Az Isten … áldását adja kedre [= kegyelmedre], azaz, hogy betöltse a ked szívét malasztjával. (Mikes Kelemen) A pap malasztról prédikált. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Áhítat (1). Mily malaszttal emelé kezeit a hatalmas ember … az ég felé. (Jókai Mór) || a. (ritka, irodalmi nyelvben, rosszalló) Olcsó malaszt: kegyes szavakból álló üres beszéd. Olcsó malaszttá Szent imád ne váljon! (Arany János)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Kegy (1). E vár az enyím! … | Itt rá a pecsét, a királyi malaszt! (Arany János–Goethe-fordítás) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Jótétemény. Mi az imádság … malasztja, mint Felfogni a bukót. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
4. Írott malaszt: a) be nem teljesülő, puszta ígéret; b) vkiről hatástalanul lepergő erkölcsi oktatás. Írott malaszt marad vmi.
Szóösszetétel(ek): malasztteljes.
