maradozó
maradozó melléknév és főnév
I. melléknév
1. (ritka) Olyan <személy>, aki vmely okból elmarad menésben levő társaitól. A kimerültségtől maradozó katonák megpihentek az árokparton.
2. (ritka, költői) Olyan <jelenség>, amely egy másik jelenség után késve észlelhető. Maradozó csattanással Fehér sulyka messze villog. (Arany János)
II. főnév -t, -ja (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan személy, aki sebesülése v. kimerültsége miatt útközben társaitól elmaradt. Követte a sereg vonulását oldalt és utána a minden rendű menekvők és maradozók szomorú csapata. (Jókai Mór)
