marasztalás
marasztalás főnév -t, (-ok), -a
1. A marasztal (1) igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás, ill. az a cselekvés, hogy vki(ke)t marasztalnak; tartóztatás, maradásra rábírás kísérlete, marasztás. Ebédre, éjszakára való marasztalás; a vendégek marasztalása. Minden marasztalás hiábavaló volt. (szójárás, tréfás) A szíves marasztalást nem kell v. ne tessék komolyan venni: <az olyan házigazda jellemzésére, aki nem vendégszeretetből, hanem csak udvariasságból marasztalja a vendéget>.
2. (jogtudomány) A marasztal (2), elmarasztal (1) igével kifejezett eljárás eredménye, következménye; vkinek vmire ítélése. A jogerős marasztalást tartalmazó bírói ítélet.
marasztalási.
