markolász
markolász ige -tam, -ott, ..ásszon, (népies) markolászik
1. tárgyas <Rendsz. felindult lelkiállapotban v. unalomból, szórakozottságból> többször megmarkol vmit. Botját markolássza. Idegesen markolászta a szék karfáját. Más ember … már markolászta volna a kantárszárt, hogy a bíró úrig éppen megállhasson. (Vas Gereben) || a. tárgyas (bizalmas) <Embert, emberi testrészt> megmarkolva fogdos, tapogat. Markolássza a lányokat, a lány karját. || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vkinek a szívét markolássza vmi: <lelki fájdalom, kínos érzés> többször elszorítja vkinek a szívét, (szinte) testileg is érezhető szenvedést okoz neki. A félelem, a szorongás, amely most az én szívemet is markolássza, … egykor majd füst lesz. (Krúdy Gyula)
2. tárgyatlan Vmely puha v. szemcsés anyagba nyúlkálva, tenyerét becsukogatva vájkál, kotorász benne. Markolász vmiben. Élvezettel markolászott a búzával tele zsákban. Amíg álmomban markolászok [a kincsekben] …, csupa körmöci arany, mikor meg fölébredek, hát a kukoricás szakajtóban vájkál a kezem. (Jókai Mór)
Igekötős igék: belemarkolász; felmarkolász; kimarkolász; megmarkolász; összemarkolász.
markolászás; markolászó.
