marok
marok főnév markot, marka
1. Behajlított tenyér, kül. vminek a befogadására v. megfogására. ® Lyukas a marka; ® belefog vmit a markába; vkinek a markába ® nyom vmit; ® odanyom vkinek a markába vmit; a markában szorongat vmit; markában volt a szerencse: meg lett volna a lehetősége, hogy vállalkozása sikerrel járjon; ® kiválaszt vmit a markából; ® kitép vmit vkinek a markából; marokra fog, szorít vmit: egész kezével erősen megfog, megszorít vmit; ® kinyitja a markát; tartja a markát: (átvitt értelemben is, rosszalló) várja a rendsz. meg nem érdemelt jutalmat, kül. pénzt, borravalót; vmely összeg ® üti (veri) a markát; két marokkal fog vmit; ® tele marokkal; ® üres marokkal. Ádáz, bosszús jobb markával Kardot forgat. (Kisfaludy Sándor) A korona nagyon drága, Nem való az a királyra; … Arany pálca a markában, Csavarjuk ki hamarjában. (Petőfi Sándor) Gergely öt aranyat nyomott a korcsmárosnak a markába. (Gárdonyi Géza) Valakinek szeme ragyog. | Szórja a levelet marokkal. (Ady Endre) || a. (népies, bizalmas) Tenyér (1–2). ® Belecsap vkinek a markába; ® beleüt vkinek a markába; a markába csap vkinek: <rendsz. alku, egyezség elfogadása, megpecsételése jeléül>; ® keni a markát vkinek. Feltörte a vasvilla nyele a markát. A kis úrfiak rendre jöttek, Vas markomba pompás parolát ütöttek. (Garay János) || b. (átvitt értelemben) <Belső helyviszonyt kifejező ragos alakban, a hatalom jelképeként.> Markába: hatalmába, irányítása, rendelkezése alá; markába kaparít vmit; vkinek a markába kerül; vkinek a markában van vki; markában tart vkit. Merre vezetnél még háborgó Csorna? Talán csak | A gonosz ellenség markába nem ejtesz egészen. (Vörösmarty Mihály) Rózsa Sándornak hetvenkét foga van, és úrféle a markából meg nem menekedik. (Móricz Zsigmond)
2. (számnévi jelzővel) (elavult, régies) Az ökölbe szorított marok szélessége mint a ló magasságának mértékegysége. Az egyik … mustrált katonaló …; a másik két marokkal kisebb … mokány paripa. (Jókai Mór)
3. (népies) A kaszával v. sarlóval learatott gabonának ölbe szedett mennyisége. Két markot kötnek egy kévébe; markot szed v. (tájszó) markot hajt: aratás folyamán a kaszást követve, a gabonát sarlóval az ölébe szedi, a földre teszi, és rendsz. kévébe is köti. Legyen is, legyen is megáldva e föld | … mint rég ezelőtt | Mikor én is „markot hajtani” kezdtem. (Arany János) Kati, a nagyobbik, sarlóval dolgozott, míg a kis Judit csak a markot szedte össze kévékbe. (Mikszáth Kálmán) Jani … lihegve kötözi a kévét, ő szedi apja után a markot. (Nagy Lajos)
4. (indulatszó-szerűen) (ritka, régies) Marokra!: láss (lásson, lássunk v. lássanak) hozzá (a munkához)! Marokra hát, kötélre minden ember! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
5. jelzői használat(ban) Maroknyi (1). Egy marok kender, szalma; egy marok liszt, só. Két száz ezerrel víva meg egy marok Népség. (Vörösmarty Mihály) Van-e egy marok föld a magyar hazában, amelyet magyar vér meg nem áztatott? (Petőfi Sándor) Jobban esnék egy vagy két marok száraz bükköny. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szólás(ok): markába nevet: más felsülésének, bajának titokban kárörvendve örül; szurok v. csiriz a markodba!: ügyetlen vagy, hogy nem tudod megfogni, megkapni v. kézben tartani!; (tájszó, régies) markába szakad vmi: nem sikerül neki vmi, felsül vmivel; köpi v. köpködi a markát: erősen fogadkozik, hogy vmit megtesz, kül. hogy ellátja vkinek a baját; ld. még isten.
Szóösszetétel(ek): 1. marokfűrész; marokkérgesedés; marokkörző; marokrakó; marokszámra; 2. összemarok; vasmarok.
markocska.
