mars
mars főnév és mondatszó
I. főnév -ot, -a
1. (régies) Katonai menetelés; menet. Olyan marsra lábam se billentem, Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem. (Arany János) || a. (népies) Gyalogos menetelés. Ugye nehéz volt a mars idáig a csúnya hegyeken keresztül? (Tömörkény István) || b. (ritka) Hadseregnek ellenséges országba való bevonulása, ill. onnan való kivonulása. A németországi mars.
2. (népies) (Katonai) induló. Most fújják az én marsomat, El kell hagyni galambomat. (népköltés) Szentmarjai hangosan fütyölé el a Marseilli marsot. (Kazinczy Ferenc) Az idősebb férfiak gyönyörrel … hallgatták a marsot. (Eötvös József)
II. mondatszó (bizalmas, gyak. durva) <Erélyes felszólításként:> takarodj, hordd el magad, lódulj! ® Aló mars; mars ki innen! Aló mars, a színházba! (Jókai Mór) Ki innen! Mars! az apád … (Gárdonyi Géza)
