martalék
martalék főnév -ot, -a v. -ja
Általában zsákmány, préda.
1. (régies, irodalmi nyelvben) Mástól, főleg az ellenségtől erőszakkal elragadott személy, dolog. Ma éve honn vigan valék, Most rab, leláncolt martalék! (Vörösmarty Mihály) Kompolti Péter ment kutatni s véle | A martalékra vágyó cinkosok. (Petőfi Sándor)
2. (régies, irodalmi nyelvben) <Vadászaton> a kiszemelt, hajszolt v. vadászzsákmányként elejtett állat. Az árkon egy sebzett nyúl ugrik át, utána három hosszú agár: az üldözött martalék … kerülgeti a halmok között ellenségeit. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Vmely ragadozó állat zsákmánya. Az óriás boa Nagy martalékkal hömpölyög tova. (Arany János)
3. (sajtónyelvi) Tűz(vész) áldozatául esett személy, tárgy. A lángok (a tűz) martaléka lesz v. a lángok (a tűz) martalékául esik: a) <dolog> elég, megég v. leég; b) <személy> halálos égési sebeket szenvedve meghal; martalékává ® válik vminek. Hajléka nemsokára a lángnak martaléka lesz. (Vas Gereben) A máglyának meglesznek martaléki. (Madách Imre)
4. (átvitt értelemben, választékos) Vki kénye-kedvének v. vmely bajnak, veszedelemnek menthetetlenül kiszolgáltatott személy, dolog. A pusztulás martalékául esett. A halál martalékává válik. Martalékul vagyok vetve a szenvedésnek … s gyilkoló gondolataimnak. (Tompa Mihály) Az özvegy papnét az egész falu martaléknak tekintette, a disznait, méheit ellopták, a lovait éjjel elkötötték. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): martalékrész.
