martalóc
martalóc főnév -ot, -a (régies)
1. Zsákmányolással, rablással foglalkozó, kóbor, gyülevész katonaságnak a tagja. Házunkra az üszök repült … – Ime, látjátok, ez átkos gyümölcse, Ha aljas tervvel annyi martalóc Kezében a szent zászlót lengeti. (Madách Imre) A szabadságért harcolók gyakran kezet szorítottak a kóbor martalóccal, ki nem elvekért, hanem zsákmányért harcolt. (Jókai Mór) Nem vagyok én se haramia, se martalóc, magyar hajdú vagyok én. (Móricz Zsigmond)
2. Fosztogató, útonálló zsivány. || a. Tengeri rabló, kalóz. Három nap vívott martalócokkal egy sziklasziget mellett az archipelagusnak [= szigettengernek]. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): martalócvezér.
martalóckodik.
