mártogat
mártogat ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyas <Szilárd testet> ismételten belemárt vmely folyadékba, rendsz. azért, hogy megnedvesítse, v. hogy a folyadékból valamennyi rátapadjon. Kenyeret mártogat a húslébe. Lábát a vízbe mártogatja. || a. (átvitt értelemben) Mindenki olyan sápadt volt, mintha csupa halálfélelem festékjében mártogatták volna őket. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas <Folyadékot> ily módon fokozatosan, kis adagokban kivesz v. felszívat vmiből. Kenyérrel mártogatja a hús levét. Egy tízkrajcáros flaskából mártogatom a tintát. (Jókai Mór) || c. (tárgy nélkül) Többször márt vmiből. Mártogat a tálból. Előtte a padba volt szúrva szeges végivel a kalamáris, amiből mártogatott. (Jókai Mór)
2. tárgyas (néprajz) <Táncoló nőt> mártogatós táncolása közben úgy irányít, hogy időnként félig leguggoljon, majd ismét felemelkedjék. [A menyecskét] úgy … forgatja, mártogatja, hogy senki jobban. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) (ritka, néprajz) Tovább perdültek a párok. Jobbra-balra, mártogatva. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: bemártogat; belemártogat; kimártogat; megmártogat.
mártogató.
