másféle
másféle névmás, határozatlan
I. (melléknévi) -képp(en) [e]
1. A mutatottól v. az ismerttől, a szóban forgótól tulajdonságaiban, milyenségében eltérő; nem ilyenféle, nem olyanféle. Jobban szeretném, ha másféle gyerekekkel barátkoznál. A leány … később … el is felejtené, hogy valaha másfélének képzelte az életet … (Ambrus Zoltán) A klastromban merőben másfélék voltak a társasjátékok. (Gárdonyi Géza) A lányok, nők – nem tudtam, mi lehet, | de titkuk volt. Másféle emberek? (Szabó Lőrinc)
2. A mutatottól v. a szóban forgótól fajtájára nézve eltérő; nem ilyenféle, ill. olyanféle. Kalapács, fúró és másféle szerszámok.
3. <Több személy, tárgy, dolog összehasonlításában:> egyenként, egyedenként v. fajtáját tekintve külön-külön mindegyiktől eltérő, különböző. Minden virágágyba másféle virágot tesz. Az idén hat kölyke született Császárnak. A hat kölyök mind másféle volt. (Nagy Lajos)
II. (főnévi)
1. Az ittenitől, a szóban forgótól tulajdonságaiban, milyenségében eltérő tárgy, dolog, ritkán személy. [Veszek a nevenapjára egy töltőtollat.] – Végy inkább másfélét, talán egy üveg konyakot. Ezt mondta, s még másféléket is mondott.
2. <Több személy, tárgy, dolog összehasonlításában:> egyenként, egyedenként v. fajtáját tekintve külön-külön eltérő, különböző személy, dolog. Átalakítja a kertjét, minden ágyba másfélét vet.
másféleség.
