maskara
maskara főnév ..rát, ..rája, (tájszó) maskura
1. (bizalmas) Álöltözet, álarc, amelyet tréfából, mások szórakoztatására v. megtévesztés céljával vesznek fel. Maskarába bújik, öltözik; maskarát vesz fel. Gitta színházat szokott játszani, kísértetes maskarákat csinált. (Babits Mihály) A papírüzletek kirakata mögött tombolt a farsang; a lila orrú mandarinok … álorcái ott búsongtak … királyok, hősök és bolondok maskarái között. (Gelléri Andor Endre) || a. (rosszalló) Komoly emberhez nem illő, nevetséges öltözet. Micsoda maskara ez rajtad? Nem nyárs az, hanem varrótű. Ezzel fogsz magadnak a mostani maskarád helyett egy tisztességes öltözetet varrni. (Jókai Mór) Anyuka | ruháit próbálgattam. Maskara, | buta játék! (Szabó Lőrinc)
2. (népies) Maskarába (1) öltözött és a felismerhetetlenségig elváltoztatott arcú személy, főleg legény, aki rendsz. hívatlan vendégként jelenik meg vmely népi társas összejövetelen, kül. lakodalomban; alakos. Megjöttek a maskarák! Maskarák jártak az utcákon komoly méltósággal. (Mikszáth Kálmán) Micsoda bolond vagyok én! – rándult meg Jancsi –, maskarának öltözve lopakodok be hozzá, holott rendes úton is meglátogathattam volna. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló v. gúnyos) Korához, egyéniségéhez nem illő módon, feltűnően és nevetségesen öltözött v. kendőzött személy. Ugyan, ne csinálj magadból maskarát! Nézd már ezt a maskarát.
3. (elavult) Álarcosbál, jelmezbál, maskarádé. Nagyon örült a kisfiú, hogy … maskarába mennek. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): maskararuha.
maskarás; maskarázik.
