másszor
másszor [s-sz] határozószó (tájszó, irodalmi nyelvben)
1. A beszélés idejétől, a szóban forgó időponttól, alkalomtól különböző időben, ill. alkalommal; nem most; nem akkor. Mingyárt üresebb lőn a nagy üres sátor, S jobban mutatá, mely népes vala másszor. (Arany János) || a. (tájszó) A mostanihoz hasonló helyzetben a jövőben; máskor. Másszor ilyet ne csinálj!
2. Egyszer …, másszor …: egyik alkalommal …, másik alkalommal; néha …, néha …; hol …, hol … Egyszer nevet, másszor sír. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. (Vörösmarty Mihály)
3. (régies, költői) Ezelőtt, régebben, egykor, valamikor. Mért vagyok most olyan gyáva, Aki másszor, mint egy páva Voltam a felöltözött Víg gavallérok között? (Csokonai Vitéz Mihály) Vele lakott másszor öreg anyja Budán. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): egyszer-másszor.
másszori.
