megakaszt
megakaszt [g-a] tárgyas ige
1. (népies) <Mozgó, haladó vkit, vmit> nem enged tovább menni, mozogni; megállít. Lépten-nyomon megakasztanak a kérdezősködők. A nagy havazás megakasztott bennünket. A belékerült homokszem megakasztotta a gépet. Hermessel harcolt fia, s meg-megakasztá Vad rohanásában. (Vörösmarty Mihály) Alig tett pár lépést őfelsége, már újra megakaszták a doronkájai atyafiak. (Mikszáth Kálmán) || a. (halászat) <Halat> horoggal megfog, és kiránt a vízből. A horgásznak már kora reggel sikerült megakasztania néhány süllőt.
2. Folyamatot, működést, cselekvést megakaszt: előidézi, okozza, hogy folyamat, működés, cselekvés megakadjon. Megakasztják a forgalmat. Beszédét a csuklás megakasztja. A harag, bosszúság gyakran kilankasztja [= ellankasztja], S plánumának folytát közbe megakasztja. (Csokonai Vitéz Mihály) Sváb cselédek … egymásba karolva povedáltak …, föltartották a járókelőket, megakasztották a forgalmat. (Kosztolányi Dezső) || a. Megakaszt vkit: nem engedi tovább beszélni, félbeszakítja. Minden második szavánál megakasztották a közbeszólások.
3. (népies) Megakasztja a kereket: szekér kerekét lejtőn gördülést gátló doronggal megköti, és lassúbb csúszásra készteti.
4. (népies, régies) Megakasztja a ruhát: nagyjából megvarrja a ruhát.
5. (régies, irodalmi nyelvben) Megakaszt vkit: fennakadást, nehézséget okoz vkinek, zavarba ejt vkit. Ez a nem várt szó megakasztá az őrnagyot. (Jókai Mór)
megakasztás; megakasztó; megakasztott.
