megáld
megáld [g-á] tárgyas ige
1. (vallásügy) Megáld vkit, vmit: <vallási szertartás keretében v. ehhez hasonló módon, kezét föléje tartva> Isten kegyelmét, áldását kéri vkire v. vmely közösségre. Az atya halálos ágyán megáldotta gyermekeit. A pap megáldotta a fiatal párt. Az istentisztelet végén a lelkész megáldotta a gyülekezetet. || a. (ritka, rendsz. vallásügy) Megáld vmit: hálából Isten v. vmely istenség kegyelmébe, jóindulatába ajánl vmit. Ott, … hol a fürdő épült a forrás fölébe, … Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember; Megáldotta vizét nagy jó téteményért. (Arany János)
2. (vallásügy is) <Isten, sors> kegyelmében, jótéteményében részesít, boldogít. Áldja (áldjon) meg az Isten: a) <hálálkodó jókívánságként>; b) <rimánkodás, könyörgés kifejezésére>; c) <búcsúzó köszönésként:> Isten vele(d); az ég áldja (áldjon) meg: <bosszúság, türelmetlenség kifejezésére>. Áldja istenét, kit istene megáldott. (Petőfi Sándor) Az Isten áldjon meg … Beszélj már valami másról. (Jókai Mór) Hogy megáldott-e Isten, nem tudom … (Szabó Lőrinc) || a. (vallásügy is) Vkit, vmit megáld vkivel, vmivel: <Isten v. más földöntúlinak képzelt hatalom> kegyes jótéteményként (meg)ad vkinek v. vmely közösségnek vkit, vmit. Az Isten két szép gyermekkel áldotta meg. Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel. (Kölcsey Ferenc) Boldognak mondta magát, hogy ilyen édesanyával áldotta meg sorsa. (Krúdy Gyula) || b. (vallásügy is) (többnyire személytelen v. szenvedő szerkezetben) <Isten, természet, sors> kedvező adottsággal felruház, ellát vkit. Szép tehetséggel van megáldva. Sok természetes ésszel voltak – nem megáldva, hanem megverve. (Jókai Mór) Az ég olyan kedéllyel áldta meg, Hogy kész nejének mindig meghajolni. (Arany László–Molière-fordítás) || c. (tréfás, gúnyos) Megáld vkit vmivel: <A természet> vmi rosszban részesít, kedvezőtlen v. kellemetlen tulajdonsággal ruház fel vkit. Jó nagy fülekkel áldotta meg a természet. No, ezzel a rossz idővel ugyancsak meg vagyunk áldva! Kezekkel jól megáldotta a természet. (Jókai Mór)
3. (ritka) Megáld vkit, vmit: örömmel, hálával emlékezik meg vmiről; áld (1a). Gyönyörűség volt az élet, Megáldottad születésed; Rózsák közt jársz, azt hivéd. (Reviczky Gyula)
megáldás; megáldó.
