megbámul
megbámul tárgyas ige
1. Elbámulva, bámulattal néz vkit, vmit. A járókelők megbámulták a gazdag kirakatokat. Ha végigment az utcán, a gyerekek megbámulták a furcsa öreget. A kisvárosi nép minden idegent megbámul. (Gárdonyi Géza) Bepólyált fejjel kilépett a kórházkapun, s látta, hogy az arra haladó villamoskocsi vezetője … kihajol megbámulni őt. (Gelléri Andor Endre)
2. Megbámul vkit, vmit: bámuló, elismerő csodálatot mutat vki, vmi iránt. Mindenki megbámulta a két szép lovat. Megbámultam szarvasbőr kesztyűjét, kis sétapálcáját. (Kuncz Aladár)
megbámulás; megbámuló; megbámult; megbámultat.
