megbír
megbír ige
1. tárgyas <Tárgy, építmény bizonyos súlyú terhet, megterhelést> képes tartani, elviselni úgy, hogy nem roppan, nem omlik össze alatta; elbír, kibír. A híd nagyobb megterhelést is megbír. A karcsú oszlopok megbírják a hatalmas kupolát. Jó erős a hágcsó; ha megbirt engemet, Miért ne birna meg egy csapat emberemet. (Arany János) || a. tárgyas (ritka) <Ember vmely nagyobb terhet> emelni, tartani v. vinni bír, képes; elbír. Két zsákot is megbír egyszerre a hátán. Nehéz napokban könnyű a puska. Mindnyájan megbírták. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas <Vontató közlekedési eszköz> mozgatni, vinni, vezetni bír, képes. A lokomotív megbír ötven vasúti kocsit. Az árral szemben a vontató megbír öt uszályt.
2. tárgyas (választékos) <Ember, emberi erő nagyobb mennyiségű munkát, feladatot> el bír végezni, képes elvégezni; elbír. Több munkát vállal, mint amennyit megbír. Szabad levék Alkotni sorsom és ujból lerontani, Tapogatózva, amit tervezék, – Ahhoz segélyed sem kellett talán, Megbirta volna azt saját erőm. (Madách Imre) || a. tárgyas (régies) <Nagyobb megpróbáltatást, testi szenvedést> el bír viselni, képes elviselni; kibír. Többet megbírni nem adatott nőnek. (Jókai Mór) Sárban és esőben áll, áztatja az átcsapó hullám … Nem bírná azt meg más, csak ő, aki tavasztól őszig szabad ég alatt táboroz. (Tömörkény István) || b. tárgyas (régies) <Vmely nagyobb lelki terhet, szenvedést, önmegtartóztatást> van (lelki) ereje viselni. Bence sem szólott még, amióta jőnek; De a hallgatást nem soká birja ő meg. (Arany János) || c. tárgyas (választékos) <Nagyobb mennyiségű italt> el bír fogyasztani, képes elfogyasztani anélkül, hogy megártana neki. Bort hozattak a bandának annyit, amennyit csak megbírt. (Nagy Lajos)
3. tárgyatlan (ritka, régies) Megbír vmivel, vkivel: eredményesen meg tud mérkőzni, meg tud birkózni. Megbír az akadályokkal. És én ne szánjam Ninivét, amely | évszázak folytán épült vala fel? … | A várost amely mint egy fáklya égett | nagy korszakokon át, és … nem birt meg vele | a sivatagnak annyi vad szele? … (Babits Mihály)
4. tárgyas (elavult) Birtokba vesz, meghódít. Nyisd fel, ah nyisd a szemet, Mely megbírta szívemet … (Vörösmarty Mihály) Hét azon esztendő | Mikor Isten kardja napfényre jövendő; | A hős … Mind az egész földet vele megbírhatja. (Arany János)
megbírás; megbíró; megbírt.
