megboldogult
megboldogult melléknév és főnév (választékos)
I. melléknév Elhunyt, meghalt, jobblétre szenderült <hozzátartozó, rokon>. Szegény megboldogult férjem ajándéka. Nagyon becses ékszerem volt, a megboldogult uramtól való. (Mikszáth Kálmán) Hosszabb ideig függesztette a szemét megboldogult édesapám pipatóriumára. (Krúdy Gyula)
II. főnév -at, -ja Elhunyt, meghalt személy. A megboldogult ezt gyakran lelkemre kötötte. A szegény megboldogultam a halálos órájában esküszavamat vette, hogy … addig férjhez nem megyek, amíg az ő sírján ki nem zöldül a fű. (Jókai Mór) Némely iratokat … nekem rendelt átadatni a megboldogult. (Lévay József)
