megbotlik
megbotlik tárgyatlan ige, (régies) megbotol
1. <Ember, állat> járás, futás közben lábával vmibe ütközve v. kisebb mélyedésbe lépve, rövid időre elveszti egyensúlyát, s kissé megtántorodik, meginog. Megbotlik vmiben; megbotlik a küszöbben, a szőnyegben. A sötét utcán megbotlott egy kőben. Megbotlott, és olyan szerencsétlenül esett el, hogy kitört a lába. Futtában megbotlott … leesett a földre. (Vörösmarty Mihály) Óvatosan lépegetett, nehogy megbotoljon, a botját kissé maga elé tartotta. (Karinthy Frigyes) Megbotlottam … | elestem s újra futottam. (Radnóti Miklós) || a. Megbotlik a nyelve: a) <a nyelv mozgásának zavara vagy egyéb ok miatt> helytelenül, hibásan mond vmit; b) (átvitt értelemben) olyat mond, amit nem akar. Kijavította magát, mert az indulat hevében megbotlott a nyelve. (Kosztolányi Dezső) || b. Megbotlik a lába: ember, állat lába járás, futás közben vmibe ütközve v. kisebb mélyedésbe jutva azt okozza, hogy a szóban forgó élőlény rövid időre elveszti egyensúlyát, kissé megtántorodik, meginog. Igy szól és lemegyen, megbotlik a lába, | Estében Bandinak borúl a nyakába. (Vörösmarty Mihály) S föláll László vitéz, De megbotlik lába. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) <A társadalmi, főleg a nemi erkölcs terén> egyszeri botlást (2), ballépést követ el. Fiatal ember, megbotlott, meg kell neki bocsátanunk. Az asszony egy gyenge percében megbotlott.
megbotlás; megbotló; megbotlott.
