megbújik
megbújik tárgyatlan ige, (tájszó, régies, irodalmi nyelvben) megbújik, (ritka) megbú, megbúj
1. <Ember, állat> rejtekhelyet, védelmet, menedéket találva meglapul, meghúzódik vhol. Megbújik a bokorban, az erdőben. Néhány napig a barátja lakásán bújt meg. A merénylő megbújt a tömegben. A nyúl megbújt az árokban. [A kukoricásban] úgy meg lehet bújni, mint a rengetegben. (Tömörkény István) Az üres disznóólba … három fiúgyerek bújt meg. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Megbújik vhol: vminek a védelme, a tekintélye mögé rejtőzve kedvező alkalomra vár, hogy leplezett célját, szándékát megvalósíthassa. Megbújik vmi mögött; alattomosan, ravaszul, sunyin megbújik a szervezetben.
2. <Ember, állat> összekuporodva, lapulva szorosan odasimul vkihez, vmihez. A kisgyermek megbújik az anyja ölében. Szégyenkezve megbújt a szoba sarkában. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmi elrejtett, védett helyen van. A völgy torkában egy kis kunyhó bújt meg. Itt a szívem fölött … a pénztárcám volt, ahol mindig megbújt néhány százas. (Gelléri Andor Endre)
megbújás; megbújó; megbújt.
