megdagad
megdagad tárgyatlan ige
1. <Testrész, test ütés, csípés v. belső kóros elváltozás következtében> terjedelmében megnövekszik; megduzzad, felpuffad. Megdagadt az arca a fájós fogtól, a keze a méhcsípéstől, a lába a vízibetegségtől. Az én lábam megdagadt, úgyhogy nem vonhaték csizmát. (Kazinczy Ferenc) Azt állította Pusztafi, hogy lábai meg vannak dagadva az átkozott levegőváltozás miatt. (Jókai Mór) Az asztalos nyakán megdagadt a vastag ér, és vörös volt a képe. (Móricz Zsigmond)
2. <Vmely anyag, tárgy, növény termése> vízzel telítődve, térfogatában megnövekszik; megduzzad. A száraz teknőt vízbe teszik, hogy megdagadjon. Az árpagyöngy, a lencse, a rizs főzés közben megdagad. A kötél feszesen megdagadva húzódik egyik parttól a másikig. (Jókai Mór) || a. <Tészta élesztő hatására> megkel. Amikor megdagad a tészta, ki lehet szakítani a kenyeret.
3. Megdagad vmi: vmely folyó v. állóvíz szintje <rendsz. esőzés v. hóolvadás következtében> felemelkedik. Tavaszi olvadáskor megdagad a Duna. Csehországban árvizek? Micsoda árvizek? Egy kis patak megdagad, ha nagy zápor esett, s elhordja a kis hidacskákat. (Jókai Mór)
4. (népies) <Enyhe szitkozódás- v. fogadkozásként:> dagadj meg, dagadjon meg stb.: pukkadj meg stb. Dagadj meg! Dagadjon meg, ha nem tetszik neki! Dagadjak meg, ha én voltam! Itt dagadjak meg, ha nem vagyok bárányka. (Mikszáth Kálmán) No, hogy dagadjon meg, gondolta magában a hadnagy. (Mikszáth Kálmán)
megdagadás; megdagadó; megdagadt.
