megdermed
megdermed tárgyatlan ige
1. <Ember, állat, testrész a hidegtől v. a fáradtságtól> hajlékonyságát elveszti; megmerevedik. A nagy hidegben megmeredt a keze. Ami … a fecskéket illeti, azoknak javarésze ott hevert a havas földön megdermedve, kifagyva szépen. (Tömörkény István) || a. <Személy ijedségtől, félelemtől> hirtelen mozdulatlanná v. tehetetlenné válik. Megdermedt a félelemtől. A konyhában a vénasszony megdermedve állott, s a gyermekek, mint megszeppent csirkék bújtak az anyjuk kötője alá. (Móricz Zsigmond)
2. (népies) <Híg v. lágy anyag, főtt étel> kihűlve elveszti puhaságát, merevvé v. szívóssá válik; megmered. Megdermed a fánk, a kása, a kocsonya, a főtt krumpli.
megdermedés; megdermedő; megdermedt.
