megdöbbent [1]
megdöbbent [1] [ë-e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. Vki, vmi okozza, elősegíti, előidézi, hogy vki megdöbbenjen. Megdöbbentette azzal a váratlan kijelentésével, hogy visszamegy a falujába. A pusztulás arányai mindenkit megdöbbentettek. Megdöbbentette a hír, hogy barátja súlyos beteg lett. Arcának ijesztő sápadtsága … megdöbbentett. (Kuncz Aladár)
2. (kissé bizalmas, túlzó) <Szokatlanságával, különösségével> csodálkozást, meglepetést kelt; elképeszt. Megdöbbent, hogy mennyit tanult az utóbbi időkben. Egészen megdöbbentett bennünket hihetetlen emlékező tehetségével, tájékozottságával.
megdöbbentés; megdöbbentett.
