megdöf
megdöf tárgyas ige
1. <Vmely hegyes tárggyal v. szarvval> hirtelen, nagy erővel megszúr vkit, vmit. Kardjával megdöfi ellenfelét. A bojtárt a bika megdöfte a szarvával. Hallanak egy olyan horkantást, mint mikor a kant Megdöfik … (Fazekas Mihály) Hábor … | Megdöfi oldalban Hilkát, hogy azonnal elejti | Kardját. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Megdöf vkit, vmit: <hegyes tárgy, szarv, agyar> döfve sebet ejt vkin, vmin. Az éles tőr védetlenül megdöfte a karját. || b. (átvitt értelemben) A tiszai táj fog-e sírni értem? | Mert megdöfött sok átkozott agyar. (Juhász Gyula)
2. (népies) Megbök (1, 1b). A vendég megdöfte a szomszédja oldalát. A Váci utcában egy helyütt … megdöfte Gyuri botjával a kocsist. Hó, álljunk meg! (Mikszáth Kálmán)
megdöfés; megdöfet; megdöfő; megdöfött.
