megejt
megejt [g-e] tárgyas ige
1. (hivatalos) <Hivatalos ténykedést, cselekvést> előírás szerint elvégez. Megejti a rovancsolást; megejtik a szavazást, a választást. Kötelességem az urat átadni a hadbíróságnak, hogy ejtse meg a vizsgálatot. (Jókai Mór)
2. (régies, választékos) <Személy vadat> kelepcébe, tőrbe csalva elfog. || a. (régies, választékos) <Kelepce, tőr vadat> megfog. A vad nem sejti, amely tőr megejti. (Arany János) || b. (régies, választékos) <Vadat> megöl, elejt. Könnyű megejteni a madarat, ha egyenes utat tart. (Faludi Ferenc)
3. (költői) Alattomos módon elpusztít, megöl, tönkretesz vkit. Ki lesz az Én fiam Ha megejt az ármány? (Arany János)
4. (választékos, irodalmi nyelvben) Ravasz fortéllyal, csellel elfog, tőrbe csal vkit. A vezért … nem lehetett elfogni; csel, ármány nem bírta megejteni. (Mikszáth Kálmán)
5. (választékos) <Ártatlan lányt> elcsábítva teherbe ejt. Megejtette a tapasztalatlan leányt. || a. (választékos) <Általában nőt> elcsábít. Asszonyt megejteni nem valami vétek, azt mondja a világ. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Ellenállhatatlan, mély hatásával> lenyűgöz, rabul ejt vkit. Akit meg nem tántorít a hiúság, megejti a szenvedély. (Csiky Gergely) És néha, tavasz táján, bús varázzsal Megejt egy illat, egy hang, egy tekintet. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Hízelgő, nyájas szavakkal> megnyer vkit.
megejtés; megejtett; megejthető.
