megéled
megéled [g-é] tárgyatlan ige (népies)
1. Feléled (1b). A vetés a bőséges esőben megéledt. A leány … megszánta a … virágot, elültette … S azt hivé, hogy még megéled. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely lankadóban, ernyedőben levő lelki készség> új erőre kap. Elül mene Károly, – arca nagyon sápadt, … | De megéledt aztán róka merészsége: Magyar urak jöttek főhajtva elébe. (Arany János)
megéledés; megéledő; megéledt.
