megelégedett
megelégedett [meg-e] melléknév -en [e]
1. (főleg jelzőként) Olyan <személy>, akinek vágyai teljesültek, törekvései megvalósultak, aki sorsával, helyzetével, állapotával meg van elégedve, aki mást, többet, jobbat nem kíván; elégedett. Boldog, megelégedett ember; megelégedettnek látszik. || a. Megelégedett vmivel: olyan <személy>, aki megfelelőnek, kielégítőnek, jónak talál vmit, aki meg van elégedve vmivel; elégedett. Megelégedett a helyzetével, sorsával.
2. Megelégedést tükröző, kifejező <emberi külső, megnyilatkozás>. Megelégedett arc. Martinovics kilépett a keskeny sikátorba, és hosszú, megelégedett léptekkel tartott szállása felé. (Krúdy Gyula) Veres állandóan mosolygott. Egészen jól állott neki ez a csendes, megelégedett mosoly. (Móricz Zsigmond)
