megérlel
megérlel [g-é] tárgyas ige
1. Megérlel vmit: okozza, hogy vmi megérjen (1, 2). A nap melege megérleli a gyümölcsöt. A fák siettek virágozni, siettek mentül hamarább megérlelni gyümölcseiket. (Jókai Mór) Most a nyári isten uralkodik, aki megérlelte a termést. (Móra Ferenc)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Még csak kezdeti fokon levő gondolatot, érzelmet vkinek a lelkében> kifejleszt. A meggyülemlett [= felgyülemlett] harag … egy hirtelen elhatározást érlelt meg benne. (Mikszáth Kálmán)
megérlelés; megérlelhető; megérlelő; megérlelt.
