megértő
megértő [g-é] melléknév -en [e] v. -n, -bb
1. Olyan <személy>, aki megért (1–3) vmit. A feladatot megértő tanuló.
2. Olyan <személy>, aki más(ok)nak az érzelem- és gondolatvilágába bele tud helyezkedni, akiben van más(ok) iránt megértés, együttérzés, részvét. Megértő barát, lélek. Oktatása megértő fülekre talált. || a. Ilyen személytől származó, rá jellemző <megnyilatkozás, viselkedés>; megértésre valló. Megértő bólogatás, támogatás, tekintet. Megértően hallgatja vkinek a panaszait. A | képről megértően mosolygott | le ránk a halott nagyapa. (Szabó Lőrinc)
