megesik
megesik [g-e] ige
1. tárgyatlan Megtörténik (2). Megesik vkivel v. vkin vmi. Megesik (ilyesmi) a legjobb ® családban is. Furcsa história esett meg vele. Az ilyesmi gyakran megesik. Ami már nem egyen, hanem akárhányon | Megesett, miért nem eshetnék Murányon? (Arany János) Hányszor esik meg, hogy akinek kevés pénze van, sokat költ … (Mikszáth Kálmán) Sok minden megtörténhet e világon, … az is megesik, hogy egyik ország elszántja a másik ország határát. (Móra Ferenc) || a. tárgyatlan (tájszó) Megesik vkinek: kellemetlenség, baj, szerencsétlenség éri. Nekem ugyan megesett.
2. tárgyatlan <Leány> teherbe esik. Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok | szirmai …, | ha süvít a bőjti szél: „Nincs szükség rátok. | Már vége a násznak, megestek a lányok.” (Babits Mihály)
3. tárgyatlan Megesik a szíve vkin: szánalmat érez vki iránt v. vmi miatt; megsajnál vkit, vmit. Megesett a szívem mind a generálison, mind a kapitányon. (Kisfaludy Sándor) Szíve a rab szenvedésein megesett. (Eötvös József)
4. tárgyas (népies, irodalmi nyelvben) <Dér, harmat, köd, zúzmara> belep vmit. Kulacsa … Kívül nedves …, a harmat megeste. (Arany János) Ruhám pihés köd este meg. (Tóth Árpád)
megesés; megeső.
