megfordít
megfordít tárgyas ige
1. Eredeti helyzetéből az ellenkező oldalára fordít vmit (ritk. vkit). Megfordítják a (nemesi) ® címert. Megfordítja a húst a zsírban. Jancsi az ajtóhoz ugrott, és megfordította benne halkan a kulcsot. (Gárdonyi Géza)
2. <Mozgásban levő élőlényt, dolgot> eredeti irányával ellenkező irányba fordít. Megfordítja a kerékpárját, a lovát, a szekerét.
3. (átvitt értelemben) Megfordít vmit: <személy> vmely beszédnek, érvelésnek a menetét, ill. vmely gondolatnak az értelmét nagymértékben megváltoztatja, ill. ellenkezőjére fordítja. Megfordítja az érvelést, az okoskodást. Az olasz bíbornok ügyesebb a históriában …, a pápa jogát akarja becsempészni. Mikor látja, hogy nem megy, elég ügyes megfordítani a beszédet. (Arany János) Megfordíthatjuk Hamlet mondását: az ember csipetnyi por, s mégis remekmű. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Vki v. vmely körülmény vkinek az állapotát, helyzetét> gyökeresen megváltoztatja. Ez a találkozás megfordította életét. Csak Zrínyi személyes vitézsége bírja megfordítni a szigetiek hanyatló szerencséjét. (Arany János) Nem gondolok egyébre, mint hogy önnek a sorsát megfordítsam. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Megfordítva: ellenkezőleg, ellenkezően, fordítva. Éppen megfordítva áll a dolog. A gyermek az anya mellé húzódjék az apa ellen, vagy megfordítva? (Vas Gereben)
megfordítás; megfordítható; megfordító; megfordított; megfordíttat.
