megfúj
megfúj tárgyas ige, (régies, népies) megfú
1. Megfúj vmit: vmire rövid ideig levegőt fúj vmilyen céllal. Megfújja a forró kását, a levest; megfújja a hamvadó parazsat; (átvitt értelemben, népies) még a helyét is megfújja vkinek: mint vendégét kitüntető szívességgel fogadja és nagyon megbecsüli. Nagy szeretet … környezte eleinte, még a helyet is megfújták, ahova leült. (Mikszáth Kálmán) Ficsort leste … órákig azon az alacsony dagasztószéken, melyet most megfújtak neki, hogy leüljön. (Kosztolányi Dezső)
2. <Vmely fúvós hangszert rendsz. vmilyen jeladásra> megszólaltat. Megfújja a kürtöt, a sípot, a trombitát; megfújják a harsonákat: harsonákkal jelzik vminek az ünnepélyes kezdetét. Mindenütt az egész harcvonalon sebes rohamra fútták meg a trombitákat. (Jókai Mór) || a. Megfújja a riadót: a) (katonaság) trombitán, kürtön a riadó jelzését kezdi fújni; b) (átvitt értelemben) szóval, írással tettre kezd buzdítani vmi ellen.
3. (népies) <Szél, léghuzat> egy ideig erősen ér, megcsap vkit. Mindjárt beteg lesz, ha a szél egy kicsit megfújja. Izgatott szívvel nyitotta ki ablakait, hogy a friss … lég … fújja meg forró homlokát. (Tolnai Lajos) Bebagyulálta a kis Jancsinak a nyakát kendővel, hogy a szél meg ne fújja. (Gárdonyi Géza)
4. (népies) <Szél> hosszú, tartós, erős fúvással megszikkaszt, kiszárít vmit. Tedd ki a nedves kendőt, hadd fújja meg a szél. De nem hogy a cipó válna el derékon, hanem a kés tört el, pedig nem volt vékony. | Az öreg csodálta: „ejnye! hogy a kőben Fútta úgy meg a szél az átalvetőben!” (Arany János)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Elcsen, ellop. Megfújták a ceruzámat.
megfújás v. megfúvás; megfújat v. megfúvat; megfújó v. megfúvó; megfújt, megfútt v. megfúvott.
